-
1 λέχος
3 marriage-bed: and generally, marriage,ἐμὸν λ. ἀντιόωσαν Il.1.31
;ὁμὸν λ. εἰσαναβαίνοι 8.291
;λ. δ' ᾔ σχυνε καὶ εὐνὴν Ἡφαίστοιο ἄνακτος Od.8.269
, cf. 3.403; ἑτέρῳ λέχεϊ, i.e. in adultery, Pi.P.11.24;ἰὼ λ. καὶ στίβοι φιλάνορες A.Ag. 411
(lyr.);τὸ σὸν λ. ξυνῆλθον S.Aj. 491
;λ. Ἡρακλεῖ.. ξυστᾶσα Id.Tr.27
; κρύφιον ὡς ἔχοι λέχος ib. 360; λέχους γὰρ.. ἁγνὸν δέμας (sc. ἐστί) E. Hipp. 1003: freq. in pl.,ἐκ λεχέων Pi.P.9.37
;λεχέων Διὸς εὐνάτειρα A.Pr. 895
(lyr.);τὰ νυμφικὰ λ. S.OT 1243
:ἱέμενοι λεχέων Id.Tr. 514
(lyr.); γῆμαι μείζω λέχη make a great marriage, E.El. 936; λ. τἀλλότρια ib. 1089; μικρὰ μεγάλων ἀμείνω.. λέχη ib. 1099: hence for the concrete, λ. νεώτερον younger spouse, Sapph.75; σὰ λέχεα thy spouse, E.El. 481 (lyr.);ὤλεσας κεδνὸν λ. Id.Hipp. 835
: used by Com. in poet. or mock Trag. passages,λ. γαμήλιον Ar.Av. 1758
; ;παιδὶ συμμεῖξαι λ. Id.Th. 891
. -
2 κουρίδιος
κουρίδιος (κοῠρος, also eigtl. jugendlich, welche Bdtg aber bei Hom. nicht vorkommt, vgl. Buttm. Lexil. I p. 32 ff.), ehelich; von der rechtmäßigen Ehe; πόσις Il. 5, 414 Od. 11, 429 u. öfter; κουριδίη ἄλοχος Il. 13, 626; ἀλλ' ἔμ' ἔφασκες Ἀχιλλῆος ϑείοιο κουριδίην ἄλοχον ϑήσειν sagt die Briseis Il. 19, 297 zum Patroclos, du sagtest, du werdest mich zur ehelichen Gemahlinn des Achilles machen, nicht als Sklavinn zur Beischläferinn; auch κουρίδιος φίλος, der liebe Ehegemahl, Od. 15, 22; Her. 1, 135. 5, 18. 6, 138 setzt die κουρίδιαι γυναῖκες den παλλακαῖς entgegen, den Kebsweibern; κουρίδιον λέχος, das Ehebett, Il. 15, 40, wie Ar. Pax 844; Od. 19, 580. 21, 78 nennt Penelope κουρίδιον δῶμα das Haus ihres rechtmäßigen Ehemannes im Ggstz zu dem Hause, in welches sie einem der Freier folgen soll; vgl. noch Stesichor. bei Ath. XIV, 619 e, οὐκ ἐκ παντὸς τρόπου ϑελούσης συγγενέσϑαι τῷ νεανίσκῳ, ἀλλ' εὐχομένης γυνὴ γενέσϑαι κουριδία; auch κουρίδιος γάμος, Archil. 72; auch sp. D.; κουρίδιοι ϑάλαμοι, Ap. Rh. 3, 1128; ἀκοίτης, 4, 1072; ἄκοιτις, 3, 243, öfter; κουριδίους ἤδη ϑαλάμῳ λύσασα χιτῶνας, bräutlich, Euen. 12 (IX, 602). – Die Erkl. »in erster Jugend vermählt« paßt wohl nicht auf alle Stellen.
-
3 κουρίδιος
κουρίδιος ( κοῠρος, also eigtl. jugendlich), ehelich; von der rechtmäßigen Ehe; ἀλλ' ἔμ' ἔφασκες Ἀχιλλῆος ϑείοιο κουριδίην ἄλοχον ϑήσειν sagt die Briseis zum Patroclos, du sagtest, du werdest mich zur ehelichen Gemahlinn des Achilles machen, nicht als Sklavin zur Beischläferin; auch κουρίδιος φίλος, der liebe Ehegemahl; κουρίδιαι γυναῖκες der παλλακαῖς entgegen, den Kebsweibern; κουρίδιον λέχος, das Ehebett; Penelope nennt κουρίδιον δῶμα das Haus ihres rechtmäßigen Ehemannes im Ggstz zu dem Hause, in welches sie einem der Freier folgen soll; κουριδίους ἤδη ϑαλάμῳ λύσασα χιτῶνας, bräutlich -
4 στόρνῡμι
στόρνῡμι, spätere Form von στορέννυμι, von der sich indeß bei Hom. auch eine Spur findet, das fem. part. καστορνῦσα; u. Soph. παῖδα δέμνια στορνύντα, Trach. 898; wie στορέννυμι übertr., λῆμα οὔπω στόρνυσι χρόνος τὸ σόν, beschwichtigen, demüthigen, Eur. Heracl. 702; στόρνυ τ' ἐμοὶ καὶ τῇδε κουρίδιον λέχος, Ar. Pax 810; στορνύντες ὁδὸν μυρσίνῃσιν, damit bestreuen, Her. 7, 54.
-
5 κουρίδιος
A wedded, [dialect] Ion. and poet.Adj., used sts. of the husband,κουρίδιον ποθέουσα πόσιν Il.5.414
;κουριδίῳ τεύξασα πόσει φόνον Od.11.430
; : more freq. of the woman, lawful, wedded wife,κουριδίης ἀλόχου Il.1.114
; ἀλλά μ' ἔφασκες Ἀχιλλῆος θείοιο κ. ἄλοχον θήσειν (Briseis to Patroclus) 19.298; κ. ἄκοιτις, ἀκοίτης, A.R.3.243, 4.1072; κ. γυναῖκες, opp. παλλακαί, Hdt.1.135, 5.18, cf. 6.138, Aristox.Fr. Hist.72: in poet. epitaphs,μνῆμ' ἀλόχῳ.. θήκατο κουριδίῃ IG3.1376.10
, cf. 7.2539.9 ([place name] Thebes); ἀνὴρ κ. in prose epitaphs, CIG 3827 ι ([place name] Cotiaeum), 4176 ([place name] Amasia), cf. Parth.27.2, Jul.Or.3.110c: as Subst., κ., ἡ, wedded wife, Q.S.5.445.2 of things, νωΐτερον λέχος αὐτῶν κουρίδιον our own lawful marriage bed, Il.15.40, cf. Ar. Pax 844; δῶμα κ. house of my wedlock, Od.19.580;κ. γάμοι Archil.18
; κ. τέκνα born in wedlock, CIG 3333 ([place name] Smyrna).II epith. of Apollo in Laconia, Hsch.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κουρίδιος
См. также в других словарях:
κουρίδιος — κουρίδιος, ία και ίη, ον (Α) 1. συνδεδεμένος με γάμο, νόμιμος σύζυγος (α. «κουρίδιον ποθέουσα πόσιν», Ομ. Ιλ. β. «γαμέουσι δ ἕκαστος αὐτῶν πολλὰς μὲν κουριδίας γυναῑκας», Ηρόδ.) 2. συζυγικός («νωΐτερον λέχος αὐτῶν κουρίδιον», Ομ. Ιλ.) 3. (για… … Dictionary of Greek